Törökországban jártunk
Élménybeszámoló
Hova, miért? ---- Egy iskola a Fekete- tenger partján
Az Euroball 4. rendezvényén a hat ország tanárai 2013. november elején a törökországi Bartinben találkoztak. Iskolánkat öt pedagógus képviselte. A vendéglátók nagy szeretettel fogadtak bennünket. Iskolájuk a mienkhez hasonló méretű. Az egyenruhás diákok kíváncsian tekintettek ránk, néhányan angolul, mások egy öleléssel üdvözöltek, még többen közös játékra hívtak minket. Köszöntésünk után a gyerekek népi tánc és moderntánc bemutatója következett, majd tanórákat látogattunk. Megtisztelő figyelemmel, igyekezettel dolgoztak a diákok, és büszkén, néhol játékosan mutatták be tudásukat.
Angolórán az Euroball megalakulásának történtét adták elő, fizikaórán pedig minket is bevontak a kísérletbe. Kicsit irigykedve néztük az ének szaktanterem gazdag hangszergyűjteményét. Volt ott szintetizátor, lant, gitár, mindenkinél furulya, számtalan dob és csörgődob. Az utóbbiakból még nekünk is jutott, így együtt zenélhettünk a gyerekekkel. Később két diák árnyszínházi játékát tekintettük meg. A sportcsarnokban az Euroball meccsen egyformán szurkoltunk minden csapatnak, még a tanár-diák mérkőzésen is.
A szakmai megbeszélések után még apró ajándékokkal is megleptek bennünket. Érdekes volt látni, hogy tanítás végeztével kisbuszok szállították haza a gyerekeket, vagy a szülők jöttek értük. Az iskola udvarán a Török Köztársaság alapítójának, Kemal Atatürknek a mellszobra alatt egy tőle származó idézet áll. Ez az iskola jelmondata:
HAYATTA EN HAKIKI MÜRSIT KIMDIR - A tanulás és a tudás a legfontosabb a világon
A szakmai ismereteken túl ízelítőt kaptunk az ország gazdag kulturális és természeti kincseiből, sőt a mindennapi élet hangulatából is. Részletes úti beszámoló helyett álljon itt most egy csokornyi az élményeinkből.
Milyen messze van a messze? ---- Utazás
A másfél órás repülőút szinte pillanatoknak tűnt ahhoz másfél órás taxizáshoz képest amit az isztambuli repülőtérről a belvárosban lévő szállásunkig tettünk meg. Magyarázza ezt a 13 milliós város iszonyatos forgalma. De még ez is elenyészett ahhoz a 8 órás buszozáshoz képest, minek végén eljutottunk Bartinbe, a vendéglátó iskolába és Amasrába, a szálláshelyünkre. Bár ennyi idő alatt Magyarországot keresztbe utazhattuk volna, még az ország negyedéig sem jutottunk.
Az elénk táruló látvány viszont mindig feledtette fáradtságunkat . Többször átléptük Európa és Ázsia határát, hajóztunk az Aranyszarv-öbölben, a Márvány-tengeren, sétáltunk a Fekete-tenger partján, és utaztunk egy 10 fős buszban harmincan. Örömmel tapasztaltuk, hogy itt is igaz: sok jó ember kis helyen is elfér.
Miért csak 24 óra egy nap? ---- Kulturális emlékek, helyi csodák
Isztambulban naponta ötször hallottuk müezzin (a mecset alkalmazottja) imára hívó szavát, és mi is ellátogattunk néhány mecsetbe. Hatalmas méreteik mellett gazdag mintázatú kerámiaborításukban gyönyörködtünk. Megcsodáltuk a Topkapi Palota kincseit, a labirintusszerű pavilonok között elképzeltük a szultánnak, feleségeinek, háremhölgyeinek és rengeteg szolgájuknak életét. Egyik állomásunk, a Fekete-tenger partján fekvő Safranbolu nevét az itt termesztett sáfrányról kapta.
Gazdag kereskedőinek háza az oszmán építészet fontos emléke, ezért felkerült a Világörökség listájára. Bejártuk kézműves piacának keskeny kacskaringós utcáit, és igyekeztünk nem eltévedni. Következő városunk Kurucasile volt, mely hajókészítéséről híres. A családi műhelyek sokasága békésen megfér a hajógyár mellett. Fa alapanyagú motorcsónakok, vitorlások, yachtok, többárbocos luxushajók készülnek itt.
Föld felett vagy föld alatt? ---- A természet csodái
A tengerbe bukó vagy a hegyek mögül felragyogó nap látványa egyaránt lenyűgözött bennünket. De amikor megláttuk a Tokatli Kanyont, a lélegzetünk is elállt. Hatalmas sziklafalak között 80 méteres szakadék! Tériszonyunkat legyőzve merészkedtünk ki a Kristály Teraszra, mely 11 méter hosszan nyúlik a mélység fölé. Jártunk szárazföldön, levegőben, tengeren, lebegtünk ég és föd között, de talán mégis az volt a legszebb, amikor a föld alá mentünk.
Egyszer egy csodálatos cseppkőbarlangban sétáltunk. Másik alkalommal az isztambuli ciszternába ereszkedtünk le. Ezt Elsüllyedt Palotának nevezik, mert a VI. századi építményben 336 nyolc méternél is magasabb faragott kőoszlop tartja a víztároló tetejét.
Mennyi az annyi? ---- Vásárlás
Izgalmas játék Törökországban vásárolni. A bazárban szinte kötelező alkudni, így akár fél áron juthatunk fűszerhez, teához, gyümölcshöz, édességhez, kendőhöz, táskához, ékszerhez, bármihez. De lehet alkudni szőnyegboltban, az utcán taxira vagy hajóútra. És végül mindenki elégedett: egyaránt azt hiszi vevő is eladó is, hogy ő járt jól. Szívélyes kézfogással elbúcsúznak egymástól – kezdődhet az új játék.
Mi maradandó, mi múló? ---- A török emberek
Úgy tűnt nekünk, hogy Törökország a hagyomány és a férfiak világa. A nők közül sokan, de fiatal lányok is járnak hosszú kabátban, fejkendőben vagy hosszú fekete ruhában arcuk előtt fekete fátyollal, melyből csak a szemük látszik ki. A muzulmán vallás előírása szerint céljuk, hogy minél jobban eltakarják magukat. A hagyománytisztelő családokban az asszonyok otthoni munkát végeznek és gyermekeiket nevelik. Az iskolában viszont sok tanárnővel találkoztunk, akik hozzánk hasonlóan öltözködnek. A munkahelyeken többségében férfiak dolgoznak. Bennünket is főleg ők szolgáltak ki utazásunk során, vásárláskor és a szállodákban.
Sok-sok élménnyel tértünk haza. Egy részüket őrzi majd az emlékezet, sokat felidéznek a képek, és sokat elfelejtünk. De hogy feledhetnénk vendéglátóink nyíltszívűségét, önfeledt táncukat, amivel minket szórakoztattak? Vagy a boltost, aki székeket hozott, amikor fáradtan ültünk egy lépcsőn?
Emlékezni fogunk a szállodatulajdonosra, aki hajnalban kelt, hogy a hivatalos ½ 8-as reggeliző idő helyett bennünket 6-kor kiszolgáljon, és fűtötte a nyitott teraszt, hogy ne fázzunk. És nem feledjük azt sem, aki tortát hozott születésnaposunknak, sőt ajándékot kerített, majd együtt örült velünk. Ezek a legszebb emlékeink, és remélem, a legmaradandóbbak is.
Balainé Iványi Magdolna, Kovács Tamás
