Október 23-ra emlékeztünk

A 8.d osztálynak köszönhetően életre keltek az 1956-os események. A korabeli jelmezek, versek, videó részletek 55 évet röpítettek vissza mindenkit az időben.

Megismerhettük Gérecz Attila és a hozzá hasonló fiatalok sorsát. Az, ami eddig szóban hangzott el történelem órákon, vagy írásban a könyvekben, egyszerre valóságosnak tűnt. A fájdalom, együttérzés kézzel foghatóvá vált, mindenkit mardosott a felismerés.

A 18 éves öttusázót azért ítélték halálra, mert a hazáját szerette volna képviselni az olimpián. A másik srác vesztét egy tank okozta. A pöttöm koporsót fekete lepellel fedték be, a két gyertya fényében mindenki a tiszteletét tette…

 A műsor mondanivalója gyönyörű zenei betétekkel színesítve olyan élményt nyújtott, amit az ember egyhamar nem feled. Végig feszült figyelem követte a felkelők minden mozdulatát, 700 szempár egyszerre fordult jobbra, amikor megszólalt a kórus csengő hangja.

A megemlékezést Dörner György szavai és egy videó zárta, ami korabeli fotókat és felvételeket tartalmazott. Sötét lett a csarnokban, a szereplők két sorban mécsesekkel a kezükben magyar zászlókkal az élen lassan körbesétáltak a hősök előtt tisztelegve.

A sorok között itt-ott fénylett valami az arcokon, csillogtak a szemek a mécsesek lobogó fényében… méltón megemlékeztünk október 23-ról…

Koller István